A nyakunkon a tél és a hírek szerint kemény hidegekre számíthatunk. Én, személy szerint hajlamos vagyok nagyon hamar beleunni ebbe a zord időjárásba. Ilyenkor nem vágyom másra, csak egy kuckóra, ahová bevackolhatom magam egy jó könyvvel és egy bögre kakaóval.
Az első bejegyzésemet ennél konkrétabb témával szerettem volna indítani, de üsse kő, folytatom.
Ma befejeztem Dan Brown Da Vinci-kódját, de ennek a műnek a véleményezésére egy külön bejegyzést szeretnék szentelni. Ellenben néhány hónappal ezelőtt a plázában kóvályogva kitaláltuk a barátommal, hogy menjünk el moziba. A leghamarabb induló filmre vettünk is jegyet, ami a Ha maradnék című dráma volt. Nem is tudom igazán mit vártunk ettől a filmtől - meglehet, hogy semmit -, de annyi biztos, hogy erre nem számítottunk.
A történet, miszerint Mia egy autóbaleset során elveszti a szüleit, és a baleset után ő - a testi korlátokat áthidalva - kívülről szemléli a történéseket, így elmondva nem túl eredeti. A történet egy olyan fiatal lányt állít borzasztó nehéz helyzetbe, akinek eddig semmi ilyennel nem kellett szembenéznie. Ez is egy tipikus helyzetkép. Döntenie kell, jó néhány fontos kérdésben, de a legfontosabb az, hogy akarja-e egyáltalán folytatni a harcot. Ami a legjobban megfogott ebben a történetben az a tökéletes zenei keret. Az egész sztorit áthatja, mert Mia kiskora óta csellózik, míg a barátja egy feltörekvő rocksztár. Érdekes, ahogyan ez a két zenei stílus keveredik a filmben. Az egész egy jól megkomponált darab.
Másnap a film után felkerestem egy könyvesboltot, és megvettem a könyvet is. Mit mondhatnék, nekem szinte mindig a papír formához füllik jobban a fogam, de ez egy kivételes eset volt. Túl rövid, és tömör volt egy ilyen érzelmes történethez. A vásznon is volt egy-két dolog, ami hagyott még maga után bontogatni valót, de a könyv már-már tárgyilagosan említett meg néhány nagyon fontos pillanatot/eseményt. Így nem tudtam eléggé átélni. Ellenben a zenejegyzék nagy hasznára vált a könyvnek, mert ezek a dalok, és a hozzájuk mellékelt megjegyzések jobban összefogták az egészet.
Összességében csak ajánlani tudom, de ha a könyvre is kíváncsiak vagytok inkább azzal kezdjétek, hátha élvezhetőbb ha a film nem állít elétek mércét. Ja, és hallgassátok mellé a zenéket!:)
U.i.: Az egyik könyv által megismert zene ihlette ezt a kis novellám: A vége
Evelyn
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.